A szerelem (legalábbis szerintem)

2011 február 4. | Szerző: Rennieebaby

 

Szeretet: olyan érzelmi megnyilvánulás, mely
szimpátián alapszik.

 

Akkor szerelem, hogy lehet egyszerűen csak kémia? Vagy ez csak a
tudósok logikus magyarázata eme érzelem megnyilvánulására?

 

De ahogy mondani szokták: nézőpont kérdése…

 

Magam véleménye szerint ez nem egyszerűen „csak”
kémia, hiszen nem lehet minden érzelmet tudományosan megmagyarázni. Az tény,
hogy a hormonháztartás megmozdulása kémia, de ez csak amolyan „testi” vonzalom
megnyilvánulása, nem több…

 

Véleményem szerint a szerelem, a szeretet és a düh kialakulásához
olyan tettekre, gesztusokra és tulajdonságokra van szükség, amelyek ezeket
kiváltják pro-kontra alapon.

Vegyük példának a szeretetet a család felé. Ez igazából
ösztönösen jön, de ha megszeretnék magyarázni valakinek miért szeretjük annyira
az anyukánkat, vagy bármely más családtagot, egyből a jó tulajdonságait és a
felénk irányuló gesztusait, tetteit említjük meg.

Tehát ha én logikusan végig gondolom, számomra ebben
semmilyen kémiai reakció nem fedeződik fel. Hiszen nem csak azért szeretem,
mert a családom része, hanem a velem való viselkedése és önnön tulajdonságai
alapján.

Vagy ha megkérdezik, hogy miért pont ő  legjobb barátom?! Egyszerű, harmonizál a
személyiségünk. De miért is? Ez egyszerű. Olyan személyes tulajdonságokkal
rendelkezik, melyek személyem szerint szimpatikusak és néhol hiányoznak
belőlem. (Elvégre senki sem ugyan olyan, mert vannak hiányosságaink és
hibáink.) És ha jobban belegondolunk a barátság is a szeretet egy
megnyilvánulása. Gondolkozzunk el ezen egy kicsit… Mit tennék meg a barátaink
és legjobb barátunk érdekében? Ha tényleg fontosak számunkra eme személyek
akkor mindent! Még pedig pont azért, mert fontosak számunkra és szeretjük őket…

 

Szóval, eme gondolkodás mód alapján a szerelem nem egy
kémiai reakció, hanem érzelem megnyilvánulások hada. Elvégre azért esik
szerelembe az ember, mert talált egy olyan társat aki mind viselkedése, mind
tulajdonságai alapján imponáló, még akkor is ha vannak hibái, hiányosságai. És
nem utolsó sorban a jóleső harmónia miatt, melyet az egymást való kiegészítés
okoz.

 

És a szerelem pont erről szól: szeretni valakit a jó
tulajdonságaiért, még a hibái ellenére is. 🙂

 

De mint már említettem: nézőpont kérdése…